Útunk a papság felé
Képzés a Schönstatt atyáknál
Csermák Pétert kérdeztük 2012-ben tapasztalatairól
Péter, te már befejezted Münchenben a tanulmányaidat. Ezzel egy izgalmas életkorszak zárult le mögötted. Hogyan tekintesz rá vissza?
Hat évet töltöttem el itt a „Junger Sion”-ban, és elmondhatom, hogy jobb dolog nem is történhetett volna velem. Mély benyomást tett rám a képzés, melyet a Schönstatt-Atyák lehetővé tettek számomra. Átfogta valamennyi életterületet, mely a jövőm szempontjából fontos: tanulmányok a világ egyik legjobb teológiai karán, apostoli gyakorlat különféle országokban, elmélyülő lelkiélet és önmagam megtalálása szakavatott lelkivezetők segítségével, forrásorientált nevelés és önnevelés szilárd, szabad, papi jellemmé, ahogy ezt alapítónk, Kentenich atya elénk élte.
Mondj valamit a részletekről, hogyan bontakozott ki ez nálad az elmúlt hat évben?
Vegyük először a személyiség kiformálását. Értelmi képzést a müncheni egyetemen kaptam: 2008-ban tettem le a másodéves szigorlatokat (Vordiplom), majd elkészítettem a diplomamunkámat egy lelkipásztori témából (Házasság és család mint az újevangelizáció alanyai), és most júliusban teszem le a záró-vizsgáimat. Ehhez jön a közösségi élet formáló ereje, mely nálunk a kis létszám (6-12) miatt nagyon intenzív. Az együtt eltöltött évek tanították az emberekkel való bánásmódot: egymást türelemmel elviselni, formálni és formálódni, konfliktusokat megoldani, összetartani és együtt egy otthont teremeni... Ez idő alatt kb. 16 hónapig külföldön is voltam (Spanyolországban, Chileben, és otthon Budapesten), ahol az apostolkodás mellett magam szerveztem az életemet. Az önállóság iskolája volt ez és a hivatásom elmélyüléséhez segített hozzá. Ezen időszakok tudatos kiértékelése által mélyebben megismertem magamat; ma jobban tudatában vagyok az erősségeimnek és gyengeségeimnek. Gyakran volt alkalmam a gitárommal is szolgálni, és így zeneileg is fejlődtem. Mintegy mellesleg végeztem egy kéthetes beszélgetés-vezető tanfolyamot (Carl Rogers módszer) és részt veszek jelenleg a hathetes TCI – képzésben, mely a csoportmunkában nyújt majd segítséget.
Mindehhez jön még másodszor a lelki érés folyamata. Sokféle élet-helyzeten mentem át, melyek újra és újra kihívást jelentettek, hogy az események sűrűjében ne szakadjon el a „drót” az égiekkeI. A sikerek és kudarcok tíz évi megfigyelése után, lassan kikristályosodik egy belső mag, hogy hogyan tudok a körülményektől függetlenül Istennel mély kapcsolatban élni.
Harmadszor nagyon fontosak voltak az apostoli tevékenységek számomra: egy év a chilei Schönstatt-ifjúsággal; nyári sátortáborok és missziós-hetek szervezése fiatalokkal Németországban, Spanyolországban, Chileben és Magyarországon; közreműködés ifjúsági találkozók szervezésében; apostolkodás zenei támogatása és mindezeken túl egy saját projekt kitalálása: a Kentenich-vetélkedő, mely Magyarországon már háromszor lefutott, és amely eddig közel száz embert gazdagított Kentenich atya gondolataival. A Schönstatt-Atyák közösségének tagjaként az életemet a nemzetközi Schönstatt-mozgalom szolgálatáért adom. Emiatt jónak tartom, hogy már a képzési idő alatt embereket kísérhetek az élet-útjukon. Ez még persze csak kezdetleges, de azt megtapasztaltam, hogy az apostoli munka fekszik nekem és ez megerősít az utamon a papság felé.
Negyedszer meg kell még említenem a közösséget itt a Schönstatt atyáknál, mely számomra egy új otthonná vált. Nagyon értékesnek tartom, hogy vannak testvéreim, akikkel megoszthatom az életemet. Ha a jövőre gondolok, akkor is biztonságot ad, hogy papként számíthatok rájuk, hogy egymásnak kezet nyújtva, egymást támogatva együtt dolgozhatunk a jövő Egyházáért.
Az egyetem végeztével kész vagy a képzéssel és rögtön pappá is szentelnek?
Se egyik, se másik. Bár lassan már nyolc éve, hogy a noviciátussal megkezdődött a képzési időszak, még csak félúton vagyok, ugyanis a képzés nálunk egy intenzív három hónapos élet-reflexióval zárul, amit ötéves papként végzünk. Addig még sok minden vár rám: először fél évig angolul tanulok, hogy aztán fél évig Schönstattban a százéves jubileumi előkészületek nemzetközi önkéntes csapatát kísérhessem. Utána 2014 novemberétől a mainzi egyházmegye négy éves gyakorlati lelkipásztori tanfolyamon veszek részt. Ennek keretében fél évig hitoktató kistanár leszek, aztán diakónusként egy plébánián fogok segíteni, végül a papszentelés után két évig egy plébános mellett leszek káplán. A tanfolyam praktikus gyakorlatokkal a lelkipásztori munkába való beletanulást segíti és választ ad az első években felmerülő kérdésekre, nehézségekre.
Ha Isten is úgy akarja, 2018-tól kezdhetem meg a munkát a Schönstatt mozgalomban és majd 2021-ben zárul a képzési időszakom egy kiértékeléssel, de persze mint tudjuk: egy jó pap igazából holtig tanul.
Csermák Pétert kérdeztük 2012-ben tapasztalatairól
Péter, te már befejezted Münchenben a tanulmányaidat. Ezzel egy izgalmas életkorszak zárult le mögötted. Hogyan tekintesz rá vissza?Hat évet töltöttem el itt a „Junger Sion”-ban, és elmondhatom, hogy jobb dolog nem is történhetett volna velem. Mély benyomást tett rám a képzés, melyet a Schönstatt-Atyák lehetővé tettek számomra. Átfogta valamennyi életterületet, mely a jövőm szempontjából fontos: tanulmányok a világ egyik legjobb teológiai karán, apostoli gyakorlat különféle országokban, elmélyülő lelkiélet és önmagam megtalálása szakavatott lelkivezetők segítségével, forrásorientált nevelés és önnevelés szilárd, szabad, papi jellemmé, ahogy ezt alapítónk, Kentenich atya elénk élte.
Mondj valamit a részletekről, hogyan bontakozott ki ez nálad az elmúlt hat évben?
Vegyük először a személyiség kiformálását. Értelmi képzést a müncheni egyetemen kaptam: 2008-ban tettem le a másodéves szigorlatokat (Vordiplom), majd elkészítettem a diplomamunkámat egy lelkipásztori témából (Házasság és család mint az újevangelizáció alanyai), és most júliusban teszem le a záró-vizsgáimat. Ehhez jön a közösségi élet formáló ereje, mely nálunk a kis létszám (6-12) miatt nagyon intenzív. Az együtt eltöltött évek tanították az emberekkel való bánásmódot: egymást türelemmel elviselni, formálni és formálódni, konfliktusokat megoldani, összetartani és együtt egy otthont teremeni... Ez idő alatt kb. 16 hónapig külföldön is voltam (Spanyolországban, Chileben, és otthon Budapesten), ahol az apostolkodás mellett magam szerveztem az életemet. Az önállóság iskolája volt ez és a hivatásom elmélyüléséhez segített hozzá. Ezen időszakok tudatos kiértékelése által mélyebben megismertem magamat; ma jobban tudatában vagyok az erősségeimnek és gyengeségeimnek. Gyakran volt alkalmam a gitárommal is szolgálni, és így zeneileg is fejlődtem. Mintegy mellesleg végeztem egy kéthetes beszélgetés-vezető tanfolyamot (Carl Rogers módszer) és részt veszek jelenleg a hathetes TCI – képzésben, mely a csoportmunkában nyújt majd segítséget.
Mindehhez jön még másodszor a lelki érés folyamata. Sokféle élet-helyzeten mentem át, melyek újra és újra kihívást jelentettek, hogy az események sűrűjében ne szakadjon el a „drót” az égiekkeI. A sikerek és kudarcok tíz évi megfigyelése után, lassan kikristályosodik egy belső mag, hogy hogyan tudok a körülményektől függetlenül Istennel mély kapcsolatban élni.
Harmadszor nagyon fontosak voltak az apostoli tevékenységek számomra: egy év a chilei Schönstatt-ifjúsággal; nyári sátortáborok és missziós-hetek szervezése fiatalokkal Németországban, Spanyolországban, Chileben és Magyarországon; közreműködés ifjúsági találkozók szervezésében; apostolkodás zenei támogatása és mindezeken túl egy saját projekt kitalálása: a Kentenich-vetélkedő, mely Magyarországon már háromszor lefutott, és amely eddig közel száz embert gazdagított Kentenich atya gondolataival. A Schönstatt-Atyák közösségének tagjaként az életemet a nemzetközi Schönstatt-mozgalom szolgálatáért adom. Emiatt jónak tartom, hogy már a képzési idő alatt embereket kísérhetek az élet-útjukon. Ez még persze csak kezdetleges, de azt megtapasztaltam, hogy az apostoli munka fekszik nekem és ez megerősít az utamon a papság felé.
Negyedszer meg kell még említenem a közösséget itt a Schönstatt atyáknál, mely számomra egy új otthonná vált. Nagyon értékesnek tartom, hogy vannak testvéreim, akikkel megoszthatom az életemet. Ha a jövőre gondolok, akkor is biztonságot ad, hogy papként számíthatok rájuk, hogy egymásnak kezet nyújtva, egymást támogatva együtt dolgozhatunk a jövő Egyházáért.
Az egyetem végeztével kész vagy a képzéssel és rögtön pappá is szentelnek?
Se egyik, se másik. Bár lassan már nyolc éve, hogy a noviciátussal megkezdődött a képzési időszak, még csak félúton vagyok, ugyanis a képzés nálunk egy intenzív három hónapos élet-reflexióval zárul, amit ötéves papként végzünk. Addig még sok minden vár rám: először fél évig angolul tanulok, hogy aztán fél évig Schönstattban a százéves jubileumi előkészületek nemzetközi önkéntes csapatát kísérhessem. Utána 2014 novemberétől a mainzi egyházmegye négy éves gyakorlati lelkipásztori tanfolyamon veszek részt. Ennek keretében fél évig hitoktató kistanár leszek, aztán diakónusként egy plébánián fogok segíteni, végül a papszentelés után két évig egy plébános mellett leszek káplán. A tanfolyam praktikus gyakorlatokkal a lelkipásztori munkába való beletanulást segíti és választ ad az első években felmerülő kérdésekre, nehézségekre.
Ha Isten is úgy akarja, 2018-tól kezdhetem meg a munkát a Schönstatt mozgalomban és majd 2021-ben zárul a képzési időszakom egy kiértékeléssel, de persze mint tudjuk: egy jó pap igazából holtig tanul.
Közösségünk képzésében munkálkodó atyák mesélnek a papság felé vezető útról.
